An-Nasz c. szúra, mekkai

Verseinek száma: 6

Al-Falaq c. szúra után nyilatkoztatott ki

A Könyörületes és az Irgalmas Allah nevében  

1/      Mondd: Menedéket keresek az emberek Uránál.

2/      Az emberek királyánál,

3/      az emberek istenénél.

4/      A titokban sugalmazók gonoszsága elől.

5/      Aki bűnös gondolatokat sugall az emberek keblébe.

6/      Akár dzsinn, akár ember.

E szúrában található három jelző /sifa/ az Úr (magasztaltassék és áldassék) legfontosabb jelzői közül való, nevezetesen:

a/ az egyetlen teremtő Úr volta, mindennek az Ura /rubúbíya/, "egyedüli Uraság",

b/ "malik" király, mindennek a birtokosa,

c/ "ulúhíya" az egyetlen volta, Ő az egyetlen, igaz Isten.

Ő tehát mindennek az ura, birtokosa és Istene. Minden dolog Őáltala teremtetett, Neki van alávetve, Őt szolgálja. Az tehát, aki Allahnál akar menedéket keresni /musta^cíd/, annak a fenti jelzők által leírthoz kell fohászkodnia a rejtőzködve gáncsoskodó, rosszat sugalló ellen. Ez pedig nem más, mint a gonosz, a Sátán /as-saytán/, mely mindig az emberek körül fondorkodik. Nincs egy ember sem, akinek ne lenne egy vele, saját magával megbízott követője /qarín/. Mely mindig azon fáradozik, hogy az ember számára megszépítse a bűnös és a törvény által tiltott dolgokat /fawahis/. Ebben soha egyetlen alkalmat sem mulaszt el. Csak az menekülhet meg a csábítás elől, akit Allah menekít meg. Erre vonatkozólag hiteles hagyományt találhatunk a Szahíh c. hagyománymunkában, miszerint: „Nincs közületek egy sem, akit ne kísérne állandóan egy kísértő társ, akire rábízatott.”

- És te, Allah Küldötte?

- Igen, nekem is van, de Allah megsegített engem, s ő alávetette magát /muzulmán lett/, s most már csak jót sugall nekem.

A két Szahíh  c. hagyománymunkában találhatjuk a Próféta mondását (Allah dicsérje és üdvözítse): „A Sátán úgy van az emberben, ahogy a vér.”

Imam Ahmad jegyezte fel Abu Tamíma közvetítésével a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) kísérőjétől: „Egy alkalommal a Próféta szamara megbotlott, s én azt mondtam: A Sátán lezuhant. A Próféta erre azt mondta nekem: „Ne mondd azt, hogy a Sátán lezuhant, mert ezáltal büszkévé, dölyfössé és gőgössé válik. Ha azt mondod: Allah nevében, akkor kicsinnyé válik, s végül hasonlatos lesz a légyhez.” E hagyományt egyedül Imam Ahmad jegyezte fel. E hagyomány továbbá bizonyítékkal szolgál arra, hogy ha Allah neve említtetik, akkor a Sátán semmivé válik, legyőzött lesz. Ha viszont Allah neve nem említtetik, akkor felmagasztosul, és győztes lesz.

/4.v./ Sza^cíd bin Dzsubayr álláspontja Ibn ^cAbbász-ra hivatkozva: „A Sátán rátelepszik az ember szívére, s ha egy kicsit is lanyhul az ember figyelme, vagy kicsit is hanyaggá válik, máris rosszat sugall. Ha azonban Allah neve említtetik, akkor visszahúzódik.” Egy másik vélemény, mely Mu^ctamar bin Sulayman kijelentése, az apjára hivatkozva: „A gonoszságot sugalmazó /waswasz/ maga a Sátán. Valósággal az ember szívébe leheli a sugallatát, akár az öröm pillanatában, akár a szomorúságában. Ha azonban Allah neve említtetik, akkor visszahúzódik.”

/5.v./ A "nász" szó alatt az embereket és a dzsinneket érti. Ibn Dzsarír azt mondta: férfi dzsinneket használnak, ezért nem baj, hogyha a "nász" szót a dzsinnekre is használjuk.

/6.v./ Az előbbi vers magyarázatául szolgál, a gonoszt sugalmazók, az emberek és dzsinnek sátánjai közül. Ahogyan azt a Magasztos Allah egy másik helyen már megvilágította: "És így minden prófétának kijelöltük ellenségét, dzsinnek és emberek sátánjait. Egyik a másiknak ékes szavakat sugall, hogy rászedje őt…” [VI:112.]

Ahogyan Imam Ahmad is lejegyezte Abu Darr-ra hivatkozva: „Elmentem a Prófétához (Allah dicsérje és üdvözítse) a mecsetbe. Ő így szólt: „Ó, Abu Darr! Imádkoztál már?”

- Nem -válaszoltam.

- Menj és imádkozz! Elmentem hát, elvégeztem az imát, majd leültem.

- Ó, Abu Darr! Allahnál keress menedéket a dzsinnek és emberek sátánjainak gonoszsága elől!

- Ó, Allah Küldötte, az embereknek is vannak sátánjai?

- Igen.

Imam Ahmad jegyezte fel Ibn ^cAbbász-ra hivatkozva: Eljött egy férfi a Prófétához és azt mondta: „Ó, Allah Küldötte! Olyan dolgok merülnek fel bennem, aminek beszélésénél inkább égből esnék le, minthogy kimondjam.” Akkor azt mondta a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Allahu akbar, Allahu akbar /Allah a legnagyobb/, hála Allahnak, aki visszafojtotta a cselét a titokban zajló sugallatra.”