77

Kivétel a 48. vers, amely medinai. Al-Humaza c. szúra után nyilatkoztatott ki.

Imam al-Buhars jegyezte fel, Ibn Masz»d-ra hivatkozva: „Miközben mi a Prófétával (Allah dicsérje és üdvözítse) egy Mina melletti barlangban ültünk, kinyilatkoztatott számára az Elküldetettek c. szúra. Ezután elrecitálta, én pedig a szájából hallottam, és onnan vettem át. Ekkor egy kígyó mászott közénk, és a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Öljétek meg!” Felugrottunk, hogy elpusztítsuk, de a kígyó kisiklott a kezünk közül. Ekkor így szólt a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Megmenekült a ti rosszatoktól, ahogyan ti is megmenekültetek az ő rosszától.”

Egy Ibn zAbbas-tól származó hagyomány szerint Umm al-Fasl hallotta őt, Ibn zAbbas-t, amint éppen ezt a szúrát recitálja. Ekkor így szólt Umm al-Fasl: „Fiam! Ahogy ezt a szúrát recitálod, emlékeztetsz arra, hogy ez volt az utolsó, amit a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) recitált a /ma?rib/ ima alkalmával.”

/1.v./ A Társak és a Követők soraiból származó kommentátorok között nézeteltérés volt e verssel kapcsolatban. Sokan közülük azt mondják, hogy itt az angyalokról lenne szó. Mások szerint viszont a /mursalat: elküldetettek/, /zaLifat: száguldók/ és a /naširat: kiterjesztők/ mind-mind a szelekre vonatkoznának. A következő versekben szereplő: /fariqat: szétválasztók/ és a /mulqiyat: továbbítók/ viszont egyértelműen az angyalokra vonatkoznának. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a /mursalat/ valójában a szélre vonatkozik, ahogyan arról Allah egy másik helyen már hasonlóan szólt: „Bizony elküldtük az esővel terhes szeleket…” [XV: 22.]

Az /zaLifat/ és a /naširat/ is a szélre vonatkozik, melyek a felhőket kiterjesztik, szerteviszik. Mindez úgy van, ahogy Allah akarja.[1]

/4-6.v./ Itt nincs semmiféle nézetkülönbség. Itt mindenki egyértelműen az angyalokra gondol, kik leszállnak Allah parancsával a Küldöttekhez, hogy különbséget tudjanak tenni az Igazság és a hibás, téves dolgok között. Hogy sugallatot továbbítsanak a Küldötteknek, mely figyelmeztetést és megbocsátást hordoz magában Allah büntetése alól. De csak akkor, ha félik és tiszteletben tartják Allah parancsait.

/7.v./ Ez egy eskü megfogalmazása. A megígért dolgok bizonnyal be fognak következni, úgymint a Végső Óra, a Feltámadás, a Számonkérés és a Jutalmazás vagy a Büntetés. Ezek mind meg fognak történni, senki nem képes arra, hogy ezek bekövetkezését megakadályozza.

/8.v./ A fényük megfogyatkozik, majd teljesen kihunynak. Ahogyan Allah egy másik helyen már szólt erről: „Midőn az égitestek szétszóródnak.” [LXXXII:2.]

/11.v./ Egy meghatározott időpontban összegyűjtetnek, t.i. a Feltámadás Napján. Ahogyan Allah ezt egy másik helyen már tudatta velünk: „Azon a napon, mikor Allah összegyűjti a Küldötteket...” [V:109.]

/12-15.v./ A magasztos Allah a Küldöttek idejét határozza meg. Eltolatik, késleltetve lesz az Óra eljöveteléig. Ahogyan erről Allah egy másik helyen már szólt: „Ne hidd, hogy Allah megszegi ígéretét, amit a Küldötteinek tett…” [XIV: 47.]

27/ És magasba töro szilárdan rögzítetteket helyeztünk reá, és édesvízzel itattunk benneteket.

/17.v./ A hozzájuk hasonlók közül. Ezért következik itt Allah szava: /18-19.v./ Ezután a Magasztos érvel a teremtményeivel szembeni kegyelmeivel, az első és új életre keltő teremtésével: /20.v./ Gyenge, erőtlen nedvből. Ezek a jelzők a Teremtő hatalmának és képességének viszonyában ily jelentéktelenek.

/21.v./ A méhben gyűjtöttük össze, és védelmet biztosítottunk neki. Vagyis a férfi és a nő ivarsejtjeiből származó zigótát (megtermékenyült petesejt) teszi a magasztos Allah egy biztonságos helyre (az anyaméhbe).

/22.v./ Szabott ideje van a méhben - hat hónaptól egészen kilenc hónapig. Ennek megerősítése és alátámasztása olvasható a következő két versben: /23-24.v./

/25-26.v./ Az arab szövegben szereplő /kifatan: gyülekező hely/, aš-Šazabs véleménye szerint azt jelentené: a belseje a halottak számára gyülekezőhely, míg a felszíne az élőké.

/28.v./ Azoknak, akik még e világos intés és figyelmeztetés után is folytatják hazug koholmányaikat és hitetlenségüket.

38/ Ez az Ítélkezés Napja, melyre összegyujtöttünk benneteket és az elodöket.

E versekben Allah a hazugsággal vádoló hitetlenekről tudósít bennünket, akik hazugságnak tartották a Feltámadást, a Jutalmazást, a Paradicsomot és a Poklot. Ők lesznek azok, akiknek a Feltámadás Napján ez mondatik: /29-30.v./ A láng, mely heves lobogása miatt három lángnyelvre fog szakadni.

/31.v./ Olyan füst árnyékáról van szó, mely nem használ (nem véd) a tűz hőjével szemben.

/32.v./ A lángjaiból kicsapó, szálldosó szikrák, olyanok lesznek, mint a paloták.

/36.v./ Nem lesznek képesek a beszédre, nem lesz megengedve nekik a mentegetőzés. Sőt, mi több, már kész bizonyítékok lesznek ellenük, és ők nem beszélhetnek. A Feltámadás Napjának különböző állomásai, különféle állapotai lesznek. Ezekről tudósít Allah, hogy rámutasson annak a napnak a borzalmára és félelmetességére. Ezért ismétlődik minden egyes rész után ez a vers: „Jaj a meghazudtolóknak azon a Napon!”

/38-39.v./ E vers erős és bizonyosan bekövetkező fenyegetés. Ha képesek vagytok arra, hogy megszabaduljatok attól, hogy megragadjalak benneteket és mentessé váljatok az ítéletemtől, hát csak tegyétek meg. De ti úgy sem lesztek erre képesek. Ahogyan Allah erről egy másik helyen már szólt: „Ó dzsinnek és emberek gyülekezete! Ha képesek vagytok arra, hogy áttörjetek az égi és földi tájakon, hát csak tegyétek meg! De ti nem tudjátok azt megtenni, csak ha hatalmat kaptok arra.” [LV: 33.] A hagyományban pedig a következőt találjuk (amit a próféta Allahtól mesél): „Ó, szolgáim! Nincs a kezetekben az a dolog, ami a hasznomat szolgálhatja, hogy hasznomra fordíthassátok, sem az a dolog, amely ártalmas Nekem, hogy ártsatok Nekem.”

46/ Ti pedig csak egyetek és örvendezzetek egy kicsit. Bizony ti bunösök vagytok.

A magasztos Allah az Ő istenfélő szolgáiról beszél, akik Őt szolgálták azzal, hogy végrehajtották a rájuk kiszabott feladatokat, és elhagyták mindazt, ami nekik tilos volt. Ők lesznek azok, akik a Feltámadás Napján kertekben és patakok partján fognak időzni.

/46.v./ Itt újra a Feltámadás Napját meghazudtolókhoz fordul szigorú fenyegetéssel. Egy kis ideig még élvezzétek a gyönyöröket, azután úgyis a Pokol tüzébe vettettek. „Jaj a meghazudtolóknak azon a napon!” Lásd még: „Egy kis ideig még engedélyeztük, hogy az evilági gyönyöröknek örvendjenek, ám azután szigorú és kemény büntetésben részesítjük őket.” [XXXI: 24.]

/48.v./ Ha az imára kapnak parancsot, ellenszegülnek annak, gőgösen viselkednek. Ezért következik itt ismét: „Jaj a meghazudtolóknak azon a napon!”

/50.v./ Ahogyan Allah ezt egy másik helyen már tudtul adta: „…Vajon Allah és az Ő jelei után milyen híradásban akarnak hinni?” [XLV:6.] Ha nem hisznek a Koránban, akkor ugyan miben fognak hinni?

[1] Ezt valószínűsíti a tudós Ibn Katsr (Allah könyörüljön rajta). De többek véleményéven egyetértve azt mondom, hogy ezek mind az angyalokra vonatkoznak, több okból is: 1- Az itt megemlített tulajdonságok inkább jobban illenek az angyalokra. 2- A szél és az angyalok között az esküben nincs összefüggés. 3- Nincs semmi, ami arra utalna, hogy az elso három és az utolsó két tulajdonságot valami is elválasztaná arra utalva, hogy ezek két különbözo leírthoz tartoznának. 4- Az „és” szavak egymásutánisága arra utal, hogy egyetlen dologról van itt szó, továbbá arra, hogy minden egyes tulajdonság magyarázatul szolgál az elotte álló szóra míg nem elér ahhoz a két jelzohöz, amelyek egyértelmuen az angyalokra utalnak. Ám Allah a dolgok legjobb tudója, és O az, aki a helyeset megmutatja. -A szerzo-

[2] Az arab kifejezésben szereplő "wayl" magyarul jaj-t jelent, de a Pokolban lévő legmélyebb völgynek a nevét is jelenti. Mintha a magasztos Allah fenyegetné a bűnösöket, hogy a Pokol legmélyebb völgyébe fognak kerülni. -A lektor-