A Hiradas

A Magasztos Allah helyteleníti, hogy a társítók a Feltámadás Napjáról /yawm al-qiyama/ kérdezősködnek. Ez a hatalmas híradás, „amelyen különféleképpen vitatkoznak.” Az emberek erről kétféleképpen vélekednek: van, aki hisz benne, és van, aki hitetlenkedik. Majd így szólt, megfenyegetve a Feltámadás tagadóit: „De nem, majd meg fogják tudni. Még egyszer nem, majd meg fogják tudni.” Ez bizony komoly fenyegetés, és biztos ígéret. Ezután a Magasztos Allah mindent átfogó, hatalmas erejét kezdi megvilágosítani azáltal, hogy bemutatja a különös dolgok teremtését. Ezek mind-mind arra mutatnak, hogy Allah képes mindarra, amit csak akar. Legyen szó a túlvilági dolgokról vagy bármi másról. „Vajon nem tettük-e a Földet nyugvóhellyé?” Elegyengette a teremtmények számára, az ő hatalmuk alá hajtva azt, szilárd földrésszé.

„A hegyeket pedig ékekké.” A hegyeket rögzítette a helyükön, és nem hánykolódnak azok alatt, akik rajtuk állnak. Majd így szólt a Magasztos Allah: „És páronként teremtettünk meg benneteket.” Ami azt jelenti, hogy férfit és nőt is teremtett, hogy ezek kölcsönösen örüljenek egymásnak, ami által az emberi faj fennmaradhat. Mint ahogyan erre utalnak a következő szavai is: „…Az Ő jelei közül való az is, hogy feleségeket teremtett nektek magatok közül, hogy velük éljetek. És szeretetet és kegyelmet rendelt el közöttetek…” [XXX:21.]

„Alvásotokat pihenéssé tettük.” Mely mentes mindenféle mozgástól, hogy a pihenést, feltöltődést szolgálja.

„A nappalt pedig megélhetéssé.” Ragyogóan világossá, hogy az emberek szabadon jöhessenek és mehessenek megélhetésüket keresve.

„Fölétek pedig hét erős Égboltozatot építettünk.” Mely az emberek feje felett szétterül rendezetten, ékeivel és díszeivel, a csillagokkal és bolygókkal.

„És egy fényesen világító lámpást készítettünk.” A fénylő napot, mely az egész világot beragyogja.

„A felhőkből pedig bőven áradó vizet bocsátottunk le.” Az arab szövegben szereplő „mu^csirat” szó eredeti jelentése: "megcsavart, amiből gyengén csöpög a nedv". Tehát felhők, melyekből cseppenként hull az eső, és nem áradón. De Allah képes ezt bőséges esővé változtatni. Ugyanezt a szót használja az arab nyelv a menstruációs periódusának első részébe lépő nőre is. „Imra'a mu^csir”, vagyis egy olyan asszony, akinek már elkezdődött, de még nem érte el a havibaja a tetőpontját. A nyelvtudósok ezt a szót még "szél, szelek" jelentéssel is magyarázzák, de a legvalószínűbb jelentése itt felhő. A Qur'an egy másik helyén Allah így szólt: „Ő az, aki a szeleket küldi, melyek felhőket támasztanak, és szétteríti azokat az Égbolton, ahogyan akarja, majd foszlányokká változtatja őket. Majd látod azokat, amint sűrűn ömlő eső hull belőlük…” [XXX:48.]

„Hogy magvakat és növényeket sarjasszunk vele.” Hogy ezek a bőséges, hasznos és áldott víz segítségével fejlődjenek.

„Magvakat.” Amelyek elraktározva eleségül szolgálhatnak az emberek és állatok részére. „Növényeket.” Zöld növényeket, melyeket nyersen is lehet fogyasztani.

„És burjánzó dús kerteket.” Olyan kerteket, melyek különböző fajtájú és színű termést hoznak. Ízük és illatuk sokszínű és változatos.

18/ Azon a Napon majdan, mikor megfúvatik a trombita, és eljöttök majd seregestől.

30/ Ízleljétek hát meg! Semmi mással sem gyarapítunk benneteket, csak a büntetéssel.

A Magasztos Allah híradással szolgál az Ítélet Napjáról, ami nem más mint a Feltámadás Napja. Melynek időpontja pontosan meghatároztatott, amit se siettetni, se késleltetni nem lehet. Ember ennek pontos idejét nem ismerheti, csak Allah (áldott legyen az Ő neve)! Ahogyan arról a Magasztos Allah egy másik helyen szólt: „Nem halasztjuk azt el, csak egy meghatározott időpontig.” [XI:104.]

„Azon a napon majdan, mikor megfúvatik a trombita, és eljöttök majd seregestől.” Muzsahid azt mondta: /zumaran, zumaran/[1], vagyis csapatostól. Ibn Zsarir így magyarázza: minden egyes nemzet el fog jönni a maga küldöttével.

„Megnyílik majd az Ég, mely mintha csupa ajtó lenne.” Utak, melyek lehetővé teszik az angyalok lejövetelét.

„A hegyek elmozdulnak helyükről, mintha csak délibábok lennének.” Ahogyan Allah egy másik helyen erről így szól: „És látod a hegyeket - melyeket eddig mozdulatlannak gondoltál - megmozdulni, követve a felhők járását…” [XXVII:88.] Egy másik szerint pedig: „A hegyek pedig olyanok lesznek, mint a kártolt gyapjú.” [Korán, 101:5.]

„Mintha csak délibábok lennének.” Azaz azt a csalóka látszatot kelti a szemlélőben, mintha az valóságos lenne, holott az nem is létezik. Majd ezután teljesen el is tűnik, semmi nyoma nem marad. Ahogyan Allah szólt erről: „Kérdezni fognak téged a hegyekről. Mondd: teljesen porrá változtatta azokat az én Uram.” [XX:105.]

„A Pokol pedig leshellyé fog változni.” Szántszándékkal, kész céllal terveztetett,

„Az ellenszegülők, szembefordulók, zsarnokoskodók lakhelye lesz.” Az ő számukra készül. A szövegben egy arab szó áll a három magyar helyett /tágin/. A magyarázatok általában lázadók, ellenszegülők, rosszban sántikálók, ördögi gonoszsággal fondorkodókként határozzák meg. Ők azok továbbá, akik szembefordulnak a küldöttekkel.

„Akik mindörökre ott maradnak.” Az arab szövegben az /ahqaban/ a /›uqb/ szó többes száma szerepel, melynek jelentése: egy bizonyos időtartam. Itt a szó határozatlan alakú, többes szám tárgyesetben van, ami a klasszikus arab nyelv szabályai szerint az időhatározói funkciót is betöltheti. A korai időkben vita tárgyát képezte ennek a pontos mennyisége. ^cAli ibn abi Talib így szólt Hilal al-Hizsri-hez: Mennyinek gondoljátok a /huqb/-ot Allah kinyilatkoztatott Könyvében? Azt válaszolta: 80 évnek gondoljuk, mert minden év 12 hónap, minden hónap 30 nap, minden nap 1000 év. A valósághoz akkor vagyunk a legközelebb, ha Qatada és ar-Rabi^c bin Anas nézőpontját fogadjuk el. “Ahqab” = idők. Nincs meghatározható mennyisége csak annyiban, hogy azt állítjuk róla: örök kárhozat a tűzben. Ebben az összefüggésben ez csak hasonlata egy örökké tartó folyamatnak, azaz a hitetlenek végtelen időkig a tűzben tartatnak, mivel meghazudtolták Allah jeleit, és a Számadás Napját. Ezek az örökös tűzre ítélt hitetlenek jelei, ott ők nem halnak meg, és nem támasztatnak fel, hanem egy örökké tartó, végtelen büntetés lesz az osztályrészük. „…Mindig, amikor már jól átsült a bőrük, új bőrt adunk nekik, hogy újra megpróbálják a büntetés ízét…” [IV:56.]

„Nem kóstolnak majd ott se hideget, se italt.” A Pokolban nem találnak majd a szívüknek enyhülést semmiben, sem pedig kellemes italt, amivel szomjukat olthatnák. Ezért mondta a Magasztos Allah a következőket: „Csak forró vizet és gennyet.” Az arab szövegben lévő /hamim/ szó jelentése: valami forró dolog, mely a forróság legvégső fokáig van hevítve. A másik arab szó a /gassaq/, ami tulajdonképpen gennynek fordítható. A különböző értelmezések szerint ez nem más, mint ami a Pokol lakóinak váladékából, izzadságából, könnyeiből és sebeinek váladékából összegyűlő irtóztató folyadék, ami dermesztően hideg. Hidegsége kibírhatatlan és szaga elviselhetetlen.

„Ez a megfelelő fizetségük.” Ez az ő büntetésük, ami felé törekedtek, a bűnös cselekedeteik által, amiket még a földi életük során követtek el.

„Ők soha nem gondoltak a számadásra.” Azaz nem hitték, hogy lesz majd egy hely, ahol cselekedeteik szerinti elbánásban lesz részük. Sem pedig azt, hogy egyszer számot kell adniuk az evilági dolgaikról.

„És szemérmetlenül hazugságnak tartották jeleinket.” Allah teremtményeivel kapcsolatos érveit és bizonyítékait hazugnak tartották. Azokat a bizonyítékokat, amelyeket a Magasztos Allah az Ő küldötteinek (béke reájuk) nyilatkoztatott ki. Mindezt meghazudtolták, és ellenségesen fogadták.

„Ám Mi mindent feljegyeztünk írásban.” Azaz az összes hívő minden cselekedetét ismertük, és ezeket feljegyeztük. Vagy úgy, mint mellettük, vagy úgy, mint ellenük szólót. Aszerint fogunk velük eljárni, ahogyan azt megérdemlik.

„Ízleljétek hát meg! Semmi mással sem gyarapíthatunk benneteket, csak a büntetéssel.” Az ő büntetésük soha sem csökken, ellenkezőleg, folyamatosan növekszik.

35/ Nem hallanak majd ott sem üres fecsegést, sem pedig hazugságot vagy meghazudtolást.

Ebben a részben a Magasztos Allah a boldogulókhoz fordul, azokhoz, akiknek a túlvilági részük a kegy és az örök jólét lesz.

„Kertek és szőlők. És duzzadó keblű, egykorúak.” Lugasok, sétaterek, ahol egészségtől duzzadó fiatal, és állandóan ugyanannyi idős ›»r-ik várják őket.[2]

„És színültig telt serlegeket.” Folyamatosan telítődő, soha ki nem ürülő, tiszta itallal telt kupákat. „Nem hallanak majd ott sem üres fecsegést, sem pedig hazugságot vagy meghazudtolást.” Ugyanerre utalnak Allah szavai egy másik helyen is: „…Értelmetlen beszéd, sem pedig bűn.” [LII:23.] A paradicsomi lét mentes mindenféle értelmetlen, üres, szócséplő beszédtől. Nincs ott se bűn, se hazugság, se vádaskodás, mert ez a béke hona "dar as-salam". És minden, ami ebben található, mentes minden hiányosságtól.

„Fizetségképpen a te Uradtól, ajándékként és elszámolásként.” Ez az, amit már említettünk, amivel Allah jutalmazza az ott lakozókat. Az Ő kegyelme, jótékonysága, gondoskodása mindenkire kiterjed. Mert Allah a bőségesen jutalmazó.

37/ Ő az Egek és Föld Ura, a Könyörületes, akitől nem birtokolhat senki egy szót sem.

38/ Azon a napon, mikoron a lélek és az angyalok sorban állnak, nem beszélhet senki, csak az, akinek a Könyörületes engedélyt adott, és azt mondja, ami helyes.

40/ Bizony egy közeli büntetéstől intettünk benneteket, egy olyan naptól, amikor az ember megláthatja, hogy mit küldött előre a keze. A hitetlen pedig azt mondja majd akkor: Ó, bárcsak por lennék!

A Magasztos Allah ebben a részben az Ő nagyságáról és hatalmáról tudósít bennünket. Tudatva, hogy Ő az Egek és a Föld Ura, s mindazé, ami benne és közötte van. Ő a Könyörületes, kinek a kegyelme és könyörületessége mindent átfog.

„Akitől nem birtokolhat senki egy szót sem.” Nem szólíthatja meg senki, nem fordulhat senki sem Őhozzá szólási szándékkal, csak ha Ő engedélyezi. Erre utalnak egy másik helyen található szavai is: „…Ki az, aki közbenjárhatna Őnála az Ő engedélye nélkül?…” [ II:255.]

„Azon a napon, mikoron a lélek és az angyalok sorban állnak, nem beszélhet senki.” A kommentátorok között vita folyik arról, hogy mit kell érteni itt a lélek "r»h" szón?

„Csak az, akinek a Könyörületes engedélyt adott.” A hiteles hagyományok[3] tanúsága szerint: „Azon a napon csak a küldöttek beszélhetnek.”

„Az a nap maga az Igazság.” Azaz az elkerülhetetlen, a mindenképpen bekövetkező.

„Aki akarja az ő Urához tér meg. Bizony egy közeli büntetéstől intettünk benneteket.” Itt nem másról, mint a Feltámadás Napjáról van szó, ami bizonnyal be fog következni, s eljövetele közeli. „Amikor az ember megláthatja, hogy mit küldött előre a keze.” Minden cselekedete, a jó is és a rossz is megemlíttetik előtte, amit elkövetett. Ahogyan Allah erről egy másik helyen így szól: „Értesíttetik az ember azon a napon arról, amit előre küldött, és arról, amit késleltetett.” [LXXV:13.]

„A hitetlen pedig azt mondja majd akkor: Ó, bárcsak por lennék!” Fönnmaradt néhány híradás Ab» Hurayra-tól és ^cAbdullah bin ^cAmr-tól, melyek szerint: ez akkor történik, mikor Allah az állatokról dönt, és mondja nekik: legyetek porrá! És porrá lesznek. Ekkor a hitetlen is azt akarja, hogy por legyen és így szól: „Ó, bárcsak por lennék!”

[1] A zumaran szó egyes száma /zumra/ többes számú határozatlan tárgyesetben álló alak, mely a klasszikus arab nyelvben a határozói esetet pótolja. - A fordító -

[2] A ›»r tbsz. főnév, jelentése: paradicsomi szüzek, akik nem öregszenek, és főleg nem vesztik el a szüzességüket, tisztaságukat - A fordító -

[3] Hagyomány: arabul sunna, amelyen a Próféta cselekedeteit, mondásait és jóváhagyásait értjük.

Ugyanez a magyarázat jelenik meg az ismert "Harsona" hagyományban is. De Allah mindent jobban tud.