An-Nazizat c. szúra, mekkai

Verseinek száma: 46

An-Naba'  c. szúra után nyilatkoztatott ki

A könyörületes és irgalmas Allah nevében

 1/     A hevesen szakítókra,

 2/     és a tetterotol duzzadókra,

 3/     a szárnyalva tovarohanókra, 

 4/     a túlszárnyalva megelozokre

 5/     és a dolgokat elrendezokre.

 6/     Azon a napon, mikor megremeg a megremego,

 7/     melyet követni fog a következo.

 8/     Azon a napon a szívek hevesen vernek,

 9/     és a tekintetek alázatosak.

10/    Azt fogják mondani: talán a korábbi, eredeti állapotunkba vitetünk vissza?

11/    Hiszen már szétrágott csontok leszünk.

12/    Azt fogják mondani: ez bizony egy káros visszatérés számunkra.

13/    Csak egy kiáltás ez.

14/    És íme, ok a föld felszínén vannak.

„A hevesen szakítókra.” Az angyalok. Amikor kiszakítják a hitetlenek lelkét, belemártják azt a tűzbe.

„És a tetterőtől duzzadókra.” Mikoron a hívők lelkét óvatosan kiveszik ...

„A szárnyalva tovarohanókra, a túlszárnyalva megelőzőkre és a dolgokat elrendezőkre.” Az angyalok elrendezik a dolgokat az Ég és a Föld között, azaz leereszkednek az Égből Allah parancsára „a túlszárnyalva megelőzőkre”, és visszatértükkor egymást megelőzve térnek vissza a hívők lelkeivel a Paradicsomba.

„Azon a napon, mikor megremeg a megremegő, melyet követni fog a következő.” Ibn zAbbas szerint ez nem más, mint két harsonaszó a Végítéletkor. Mu™ahid azt mondja: az elsőre utalnak Allah ezen szavai: „Mikor megremeg a megremegő” /tar™ufu-r-ra™ifa/, a másodikra pedig a „következő” /ar-radifa/ szó utal. Ezt támasztják alá Allah szavai a LXIX. szúrában: „A föld és a hegyek felemeltetnek, s egyszerre porrá morzsolódnak.” [LXIX:14.]

At-Tirmids és Ibn Abs Aatim jegyezte fel a következő hagyományt: A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse), mikor eltelt az éjszaka kétharmada, felkelt és így szólt: „Ó, emberek! Emlékezzetek meg Allahról, elérkezett a megremegő, és követi őt a következő. Eljött a halál és mindaz, ami vele jár.”

„Azon a napon a szívek hevesen vernek.” A félelemtől.

„És a tekintetek alázatosak.” Alázatosak, rettegők mindattól, amit a borzalmakból láttak.

„Azt fogják mondani: Talán a korábbi, eredeti állapotunkba vitetünk vissza?” A Qurayš törzs társítói fognak így szólni és mindazok, akik hasonló módon nyilatkoztak. Akik tagadták a feltámadást és a túlvilági létet azután, hogy a sírokban a testünk szétfoszlott, és a csontjaink szétporladtak.

„Azt fogják mondani, ez bizony káros visszatérés számunkra.” A Qurayš mondja továbbra is: ha Allah új életre keltene bennünket azután, hogy meghaltunk, bizony pórul járnánk.

„Csak egy kiáltás ez.” Allah parancsa, melyben elrendeli Israfsl-nak, hogy fújja meg a harsonát a feltámadás jeleként. És ekkor bizony az elsők és az utolsók is ott fognak állni az Úr előtt (áldott legyen az Ő neve), és várakozni fognak. Ahogyan Allah erről az LIV. szúrában szól: „A Mi parancsunk csupán egyetlen szó, olyan, mint egy szempillantás.” [LIV:50.]

„És íme, ők a föld felszínén vannak.” A kommentátorok között vita van a föld felszínnek fordított arab szó, a /sahira/ körül. A legelfogadottabb értelmezés szerint: ez a föld legfelső felszíne. Ahogyan Mu™ahid mondja: „Az emberek a föld legalsó szintjén voltak, innen kivettetnek a legmagasabb szintjére.”

15/    Vajon eljutott-e hozzád Mózes története?

16/           Mikoron hívta, szólította ot Ura Suwa megszentelt völgyében.

17/    Menj el a fáraóhoz! Bizony o túlkapást követett el.

18/    És mondd: Hajlandó vagy-e megtisztítani magad?

19/    Akkor én az Uradhoz vivo igaz útra vezetlek téged, hogy féld Ot.

20/    És megmutatta neki a legnagyobb jelet.

21/    O azonban meghazudtolta azt, és továbbra is engedetlen maradt.

22/    Majd elfordult és elsietett.

23/           Embereket gyujtött össze és kihirdette.

24/    Ezt mondta: Én vagyok a ti legfobb uratok.

25/    Allah pedig ezután a túlvilág és az evilág büntetésével sújtotta ot.

26/    Bizony into példa van ebben azok számára, kik félik az Urat.

„Vajon eljutott-e hozzád Mózes története?” Hallottál-e az ő esetéről?

„Mikor szólította őt Ura Suwa megszentelt völgyében.” Ez egy völgy neve, ahogyan erről már szó volt a Sa Ha c. szúrában.

„Menj el a fáraóhoz! Bizony ő túlkapást követett el.” Ő zsarnokoskodik, durván és kíméletlenül bánik mindenkivel.

„És mondd: Hajlandó vagy-e megtisztítani magad?” Hajlandó vagy-e olyan útra lépni, amely a megtisztuláshoz vezet? Azaz alávetni magad, muzulmánná válni és engedelmeskedni?

„Akkor én az Uradhoz vivő igaz útra vezetlek téged.” Megmutatom neked azt a módot, ahogyan Őt imádni és szolgálni kell. /zibadatuhu/

„Hogy féld Őt.” A szíved odaadó és alázatos legyen azután, hogy eddig kérges és elutasító volt minden jóval szemben.

„És megmutatta neki a legnagyobb jelet.” Megmutatta neki Mózes, ezzel az igaz hitre való felhívással /dazwa/ a döntő érvet. És világos magyarázatot arra, hogy mindaz, ami Allahtól származik, valós és az az Igazság.

„Ő azonban meghazudtolta azt, és továbbra is engedetlen maradt.” Azaz a szíve továbbra is hitetlen maradt, és Mózes nem gyakorolt reá hatást se külsejében, se belsejében. Mivel az igazság ismerete nem teszi szükségszerűvé a hitet is benne. Mivel a bölcsesség a szív tudása, a hit pedig ennek a gyakorlati végrehajtása. Engedelmesség az igazságnak, és alázatosság vele szemben.

„Majd elfordult és elsietett.” Azért sietett, hogy találkozzon a varázslókkal, akiket majdan szembesíteni fog Mózessel.

„Embereket gyűjtött.” A népe közül.

„Ezt mondta: Én vagyok a ti legfőbb uratok.” Ezek a fáraó szavai, melyeket e mondata után mondott: „…Nem ismerek számotokra más Istent rajtam kívül…” [ XXVIII:38.] A kommentátorok szerint a kettő között negyven év telt el.

„Allah pedig ezután a túlvilág és az evilág büntetésével sújtotta őt.” Megbosszulta engedetlenségét úgy, hogy lesüllyesztette őt a tengerbe az evilágon, és szörnyű büntetést készített számára a túlvilágon.

„Bizony intő példa van ebben azok számára, kik félik az Urat.” Akik figyelemmel fordulnak az intelemre és a jó tanácsokra, és visszatartják magukat a bűnös cselekedetektől.

27/    Vajon titeket volt-e nehezebb megteremteni, vagy az Eget, amit O épített?

28/           Felemelte a boltozatát és megformálta azt.

29/    Sötétté és rejtetté tette éjszakáját, és elohozta nappalát.

30/    Ezután a Földet kiterítette.

31/    Vizet fakasztott, és legeloket teremtett.

32/    A hegyeket szilárdan rögzítette.

33/           Mindezt táplálék és használat gyanánt tinektek és jószágaitoknak.

Allah a teremtés megismétlését hozza fel bizonyítékul a feltámadást tagadókkal szemben.

„Vajon titeket volt-e nehezebb megteremteni, vagy az Eget?” Ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az Ég teremtése nehezebb volt.

„Amit Ő épített.” E kifejezést következő szavaival magyarázza: „Felemelte a boltozatát és megformálta azt.” A legmagasabb építménnyé tette, amely távol áll az enyészettől. Terjedelmét minden irányban elrendezte, s megkoronázta, felékesítette a sötét éjszakáját csillagokkal és bolygókkal.

„Sötétté és rejtetté tette éjszakáját, és előhozta a nappalát.” Az éjszaka a sötétség, a nappal pedig a fény és világosság világa lett.

„Ezután a Földet kiterítette.” Ezt az verset a következő verssel magyarázza: „Vizet fakasztott és legelőket teremtett”. Már a /Aa’ msm: leborulás/ c. szúrában szó volt erről. Nevezetesen a Föld előbb teremtetett mint az Ég, de csak az Ég teremtése után teríttetett szét /du›iyat/. Abban az értelemben, hogy teremtő erővel hozta a felszínre azokat a dolgokat, amik benne rejteztek.

„A hegyeket szilárdan rögzítette.” Azaz a helyüket megerősítette, mintegy lehorgonyozta azokat. Imam A›mad bin Aanbal hagyománygyűjteményében olvashatjuk az Anas bin Malik közvetítésében fennmaradt hagyományt, mely szerint a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) így szólt: „Amikor Allah megteremtette a Földet, az elkezdett remegni, rázkódni. Ezután megteremtette a hegyeket, rádobta (a földre), és megnyugodott az, megszűnt a remegés.”

„Mindezt táplálék és használat gyanánt tinektek és jószágaitoknak.” Szétterítette a földet, majd forrásokat fakasztott, és előhozott minden rejtett dolgot, annak minden belső tartalmát. Útnak indította a folyókat, mezőket, legelőket sarjasztott, termést érlelt, lecövekelte a hegyeket, hogy népe nyugodtan élhessen rajta. Mindezt a teremtményei számára megélhetés gyanánt, és a jószágok számára, amire az embereknek szükségük van az életük során. Legyen az élelemként felhasznált vagy hátas állat. Mindezt használhassa, míg le nem jár az isteni rendelés, míg le nem telik az őrá kiszabott élettartam. /a™al/.

34/    Amikor eljo a nagy "zamma napja"

35/    azon a napon, amikor az ember vissza fog emlékezni, hogy miben serénykedett,

36/    és a Pokol látván látszik annak, aki látja.

37/    Ám az, aki túlkapásokra vetemedett,

38/    és többre becsülte az evilági életet,

39/    annak a Pokol lesz a lakhelye.

40/    De az, aki félte Ura méltóságát, és visszatartotta magát a vágyaktól,

41/    annak a Paradicsom lesz a lakhelye.

42/    Kérdezni fognak téged az eljövendo Óráról. Mikor van annak az eljövetele, rendelt ideje?

43/    Mit tudnál te arról említeni?

44/    Az Uradnál van annak rendelt ideje.

45/    Te csak intoként szolgálhatsz, azoknak akik félik.

46/    Azon a napon, amikor meglátják azt, olyan lesz nekik, mintha csak egy estét vagy a rákövetkezo reggelt töltötték volna az életben.

„Amikor eljő a nagy zamma napja.” Az arab szó jelentése: áradás, vízözön. Ebben az összefüggésben a Feltámadás Napjának a szinonimája.

„Azon a napon, amikor az ember vissza fog emlékezni, hogy miben serénykedett.” Az ember emlékezni fog földi létének minden cselekedetére, a jókra is, és a rosszakra is.

„A Pokol látván látszik annak, aki látja.” Megjelenik a szemlélőknek, és a saját szemeikkel fogják látni azt.

„Ám az, aki túlkapásokra vetemedett.” Bűnös dolgot követett el, zsarnokoskodott, erőszakosan viselkedett.

„És többre becsülte az evilági életet.” Aki a vallása és a túlvilági boldogulása elé helyezte földi létének örömeit.

„Annak a Pokol lesz a lakhelye.” A Pokolba vezet az útja. Annak élelme pedig a Zaqq»m fa irtóztatóan keserű gyümölcse, itala pedig Aamsm, a fortyogó víz.

„De az, aki félte Ura méltóságát és visszatartotta magát a vágyaktól.” Aki kellő tisztelettel és alázattal gondolt az Ura előtti megjelenésre, az mindent Ura iránti engedelmességének rendelt alá.

„Annak a Paradicsom lesz a lakhelye.” Oda fognak jutni.

„Kérdezni fognak téged az eljövendő Óráról, mikor van annak az eljövetele, rendelt ideje? Mit tudnál te arról említeni? Az Uradnál van annak rendelt ideje.” Annak tudása, ismerete nem áll a rendelkezésedre, de senki másnak sem. Annak ismerete egyedül a Magasztos Allahnál van. Ahogyan erről Allah más helyeken már említést tett: „…Váratlanul érkezik majd hozzátok…” [ VII:187.], „Annak rendelt ideje a te Uradnál van” [ LXXIX:44.], „…Mondd: Annak tudása Allahnál van…” [ VII:187.]

„Te csak intőként szolgálhatsz azoknak, akik félik.” Azért küldtelek, hogy figyelmeztess Allah büntetésére. Aki féli Allahot, az követni fog téged, és boldogulni fog. De jaj azoknak, akik meghazudtoltak téged, ellenkeztek, szembefordultak veled.

„Azon a napon, amikor meglátják azt, olyan lesz nekik, mintha csak egy estét vagy a rákövetkező reggelt töltötték volna az életben.” Mikoron feltámadnak sírjaikból, oly rövidnek fog tűnni a földi lét, mintha csak egy nap estéjét vagy egy nap reggelét töltötték volna el ott.