^cAbasa c. szúra, mekkai

Verseinek száma: 42

An-Na™m c. szúra után nyilatkoztatott ki

A könyörületes és irgalmas Allah nevében

 1/           Homlokát ráncolta, és hátat fordított,

 2/     ahogy odajött hozzá a vak ember.

 3/     És honnan tudhatod? Talán megtisztítja magát,

 4/     és figyel az into szóra, s használ neki az intés.

 5/     Aki pedig önelégült,

 6/     ahhoz te figyelemmel fordulsz.

 7/     És nem törodsz azzal, hogy nem tisztítja meg magát.

 8/     Ha pedig valaki hozzád siet buzgón,

 9/     Félve Urát,

10/    arra nem is figyelsz.

11/    De nem. Ez bizony emlékeztetés.

12/    Aki akarja, az emlékezetben tartja.

13/    Kegyes lapokon orizve,

14/    melyek Magasztosak és megtisztultak.

15/    Olyan Küldöncök kezében,

16/    akik kegyesek és tiszta hituek.

A kommentátorok közül többen megemlítik azt, hogy a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) egy nap a Qurayš törzs nagyjaihoz intézett beszédet. Az Anas (Allah legyen kegyes hozzá) által közölt verzió szerint ez a vezető Qurayš törzsbeli Ubay bin Halaf volt. Egy Ibn zAbbas-tól származó verzió szerint ezek: zUtba bin Rabsza, Ab» ¤ahl bin Hišam és Al-zAbbas bin zAbdul-Muzzalib voltak. A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) nagy figyelemmel fordult feléjük, és minden igyekezete azt célozta, hogy fogadják el az igaz hitet. Ekkor egy vak férfi jött oda hozzá, akit zAbdullah bin Umm Makt»m-nak hívtak. Ez a vak ember kérte a Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse), hogy recitáljon neki egy részletet a Qur'an-ból. Így kérte: „Ó, Allah Küldötte! Taníts meg engem abból valamire, amire téged tanított Allah!” Erre Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) elfordult tőle, homlokát ráncolta, és helytelenítette beszédét. Majd újra a többiekhez fordult. Azután, hogy a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) befejezte a beszélgetést velük,  elindult az övéihez .

Ezután Allah kinyilatkoztatta a következőt: /1-4.v./ A Próféta csak azért fordult el, hogy megmutassa nekik, a Qurayš törzs vezetőinek az igaz utat.

„Homlokát ráncolta, és hátat fordított, ahogy odajött hozzá a vak ember. És honnan tudhatod? Talán megtisztítja magát.” Azaz erkölcsi, lelki megtisztuláshoz juthat.

„És figyel az intő szóra, s használ neki az intés.” Megszívleli a figyelmeztetést, és távol tartja magát a tilos dolgoktól.

/5-6.v./ Azaz a te hívásodat figyelmen kívül hagyóra mégis nagy figyelmet fordítasz abban a reményben, hogy mégis a jó útra talál.

/7.v./ Te - tudniillik a Próféta - nem vagy azért felelős, hogy a lelki és morális megtisztulás nem ér el hozzá.

/8-9.v./ Hozzád fordul útmutatásért, hogy azáltal vezéreltessen az igaz útra, amit Te mondasz neki.

/10.v./ Elfordulsz tőle, mintha más dolgod lenne. Innen kezdve a Magasztos Allah parancsát olvashatjuk Prófétájához (Allah dicsérje és üdvözítse) arra vonatkozólag, hogy nem szabad senkit sem előnyben részesíteni az intés terén, hanem mindenkinek egyenlően kell abból részesülnie. Ezután - vagyis az intés, figyelmeztetés után - Allah azt vezeti az Igaz Útra, akit akar. Ezen eset után a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) a vak embert nagy tiszteletben tartotta. Ő, vagyis Ibn Umm Makt»m a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) egyik mu'addin-ja volt.[1]

 A Próféta mondta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Bilal éjszaka hív benneteket imára, egyetek és igyatok, míg nem halljátok Ibn Umm Makt»m imárahívását.” A legelterjedtebb vélemény szerint a neve zAbdullah volt, de többen zAmr-nak ismerték. De mindezt Allah jobban tudja.

/11.v./ Ez a szúra vagy testamentum, mely előírja, hogy a tudás, a vallás dolgainak továbbadásában egyenlően kell kezelni a magas rangút és az alacsony származásút. Nem szabad különbséget tenni közöttük.

/13-14.v./ Ez a szúra, ez a figyelmeztetés és intés szorosan összetartozik. Az egész Korán kegyes, tiszteletreméltó lapokon őriztetik, megbecsült és tiszteletteljes lapokon.

„Megtisztultak.” Ezek minden szennytől mentesek. Mentesek továbbá mindenfajta csökkenéstől és növekedéstől, azaz nem lehet sem elvenni, sem hozzátenni semmit sem.

/15.v./ Ők az Angyalok, akik a küldönc szerepét töltik be Allah (magasztaltassék) és az Ő teremtményei között.

/16.v./ Belső tulajdonságaikat tekintve fennköltek, nemes lelkűek, cselekedeteik pedig őszinték, odaadók és tiszták. Innen kezdve a Qur'an hordozójának tisztalelkűnek, erényesnek és erkölcsileg feddhetetlennek kell lennie. Úgy cselekedeteiben, mint beszédében. S így a jó úton fog járni. Imam A›mad jegyezte le zLiša-ra hivatkozva, aki így szólt: „A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Aki tökéletesen tudja olvasni a Koránt, az a kegyes és tiszta hitű köldöncökkel lesz. Aki nehezen tudja olvasni, annak kétszeres jutalom jut.”  

17/    Legyen átkozott az ember! Milyen hitetlen o.[2]

18/    Mibol teremtette ot?

19/    Egy spermacseppbol teremtette és mértéket szabott neki.[3]

20/    Majd megkönnyítette az útját.

21/    Majd a halálba küldi, és a sírba teszi ot.

22/    Azután -amikor akarja - feltámasztja ot.

23/    Nem! Az ember még nem hajtotta végre azt, amit Allah parancsolt.

24/           Figyeljen csak az ember a táplálékára.

25/           Boségesen árasztottuk a vizet.

26/    Majd felhasogattuk a Földet.

27/           Gabonát érleltünk benne,

28/    szolot és takarmánynövényeket,[4]

29/    olajfát és pálmafát.

30/    És suru növényu kerteket.

31/    És gyümölcsöt és legelnivalót.

32/    Mindez a ti használatotokra és jószágaitok táplálására.

„Milyen hitetlen ő.” Mennyire erős a hitetlensége. Ezek után Allah (magasztaltassék) magyarázattal szolgál az ember teremtésére. Milyen közönséges anyagból teremtette. Ő képes arra is, hogy újra megtegye mindezt, ahogyan elkezdte.

/18-19.v./ Itt is erről van szó: Allah 4 dolgot szab meg a születés előtt:

1. a születendő élettartamát /a™al/,

2. testi-lelki táplálékát /rizq/,

3. cselekedeteit, munkáját /zamal/,

4. azt, hogy az elkárhozók avagy a boldogulók között lesz-e.

/20.v./ Könnyűvé tette anyja hasából való kijövetelét. Mu™ahid azt mondta: „Ez olyan, mint az a vers, amelyben Allah azt mondja: „És az útra vezéreltük őt, legyen ezután hálás vagy hálátlan.” [LXXVI:3.] Tehát világossá és könnyűvé tettük neki a megismerést. Ugyanezt mondta Al-Aasan és Ibn Zayd, és ez jobb magyarázat.

/21.v./ Miután megteremtette, kiszabta rá a halált is, s a sírba küldi.

/22.v./ Új életre kelti. Erre utalnak a Magasztos Allah szavai egy másik helyen: „…Nézd a csontokat, hogyan keltjük új életre azokat! Majd hússal ruházzuk fel őket…” [ II:259.]

Ibn Abs Aatim följegyzésében maradt ránk a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) következő kijelentése: „A föld az ember minden részét fölfalja, kivéve farkcsontját.” Ez a hagyomány a két µa›s› című hagyománygyűjteményekben is helyet kapott, al-Azmaš közlésében, aki Ab» µali›-tól hallotta, aki pedig Ab» Hurayra-tól, aki hallotta a Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse) így szólni: „Az embernek minden része elrohad, kivéve a farkcsontját: ebből teremtetett, és ebből támaszttatik új életre.”

/23.v./ Le kell járni a kiszabott időnek, és be kell következnie mindannak, ami elrendeltetett. Pl. meg kell születnie mindannak és mindenkinek, amiről és akiről az íratott meg, hogy meg fog születni. Minden, amiről Allah úgy döntött, hogy lesz, annak lennie kell, és meg kell jelennie a Földön. Ha ez teljessé válik, és lejár mindaz, ami megíratott Allahnál, Allah feltámasztja, új életre kelti a teremtményeket, megismétli teremtő munkáját, ahogyan kezdte.

/24.v./ Ebben bizonyíték van arra, hogy Allah (magasztaltassék) fel tudja támasztani az embert csontból, ahogyan a növényeket a holt, kopár földből.

/25.v./ Vizet bocsátottunk le az Égből a Földre.

/26.v./ A lebocsátott víz élettel tölti meg a földet. A repedéseken behatol annak belsejébe, az elvetett magvakat életre kelti, kicsíráztatja, növeli, míg végül megjelenik a föld felszínén.

/29.v./ Ez utóbbi a datolyatermő vidékeken az egyik legfontosabb táplálék. Fogyasztható szárazon, frissen, nyersen és főzve. Iható a kifacsart leve, és a belőle készült ecet is élelmezési célokat szolgál.

/30.v./ Kerteket, melyek fái egymást érik, melyek árnyéka enyhülést ad az alattuk megpihenőknek.

/31.v./ Mindez a ti használatotokra és jószágaitok táplálására.

/32.v./ Táplálékul nektek és állataitok számára az evilágon, egészen a Feltámadás Napjáig.

33/           Táplálékul nektek és állataitok számára evilágon egészen a Feltámadás Napjáig.

34/    Azon a napon, mikoron az ember menekülni fog fivérétol,

35/    az anyjától és az apjától,

36/           társától, feleségétol és fiaitól.

37/    Azon a napon minden embernek meglesz a maga dolga, ami lefoglalja.

38/    Azon a napon lesznek majd arcok,

39/    melyek ragyognak, nevetnek és örvendeznek.

40/    De lesznek arcok azon a napon, melyeket por borít be,

41/    és sötétség takar el.

42/    Ok a hitetlenek, a bunösök.

/33.v./ Ibn zAbbas szerint a "Lahha" szó a Feltámadás Napjának egyik szinonimája.

/34-36.v./ Meglátja őket, és megpróbál futva menekülni előlük. Minél jobban eltávolodni tőlük a nagy rettegés és borzalom miatt, ami azt a napot uralni fogja. Egy hiteles hagyományban, ami a közbenjárással /šafaza/ foglalkozik, ezt találjuk: Amikor az emberek az lli-l-zazmi[5] Prófétákhoz mennek, hogy járjanak közben értük Allahnál, akkor ők a következőt mondják: „Magamat, csak magamat. Nem kérek mást, csak magamat.” Még Jézus, Mária fia is ezt fogja mondani: „Csak magamat kérem ma, nem kérem Máriát, aki szült engem.”

/37.v./ Ez a dolog teljesen le fogja kötni, nem fog tudni mással foglalkozni. Ibn Abs Aatim jegyezte fel Ibn zAbbas híradását: „Így szólt a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Össze fognak gyűlni majd meztelenül, mezítláb járva, körülmetéletlenül.” Ezt hallván, így szólt a felesége: „Ó, Allah Küldötte! Az egyik ember látni fogja a másik nemi szervét?” A Próféta  (Allah dicsérje és üdvözítse) így válaszolt: „Minden embernek közülük azon a napon dolga lesz, ami lefoglalja majd, s nem lesz ideje nézelődni.”

/38-39.v./ Az emberek azon a napon két csoportra fognak szétválni. Egyesek arcát az öröm ragyogása tölti el, az elégedettségé, a boldogságé. Szívük öröme visszatükröződik majd tekintetükön. Az örömhír dicsfénye lesz majdan orcájukon, ők lesznek a Paradicsom népe.

/40-41.v./ Rájuk borul a sötétség, mely teljesen elfedi őket. Ibn abs Aatim jegyezte fel a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) hagyományát: „Az izzadság elborítja a hitetleneket, és ezután por borítja be arcukat.” Erre utal a 40-es vers.

/42.v./ Hitetlenek szívükben és bűnösök cselekedeteikben. Ahogyan a Magasztos Allah a LXXI. szúrában mondta: „…Nem nemzenek csak bűnöst és hitetlent.” [LXXI:27.]