|
|
Al-Bur»™ c. szúra, mekkai Verseinek
száma: 22 Aš-Šams
c. szúra után nyilatkoztatott ki A
könyörületes és irgalmas Allah nevében 1/
A tornyokkal bíró Égre, 2/
és a megígért napra, 3/
a tanúsítóra és a tanúsítottra. 4/
Pusztuljanak el az árok emberei! 5/
A tüzelovel megrakott tuzre, 6/
mivel ok rajta ülnek. 7/
S arra, mit a hívokkel tettek, ok maguk a tanúk. 8/
S csak azért acsarkodtak ellenük, mert hittek a hatalmas és
magasztalandó Allahban. 9/
Akié az Egek és a Föld királysága. S Allah mindenre tanú. 10/ Bizony,
akik próbára tették a hívo férfiakat és noket, de aztán nem mutattak megbánást,
nekik a Pokol büntetése jár, a Pokol tüzének büntetése. Ab» Hurayra
jegyezte fel, hogy a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) a késő esti
ima alkalmával a "Tornyokkal bíró Égre", az "Égre" és
az "Éjszakai látogatóra" kezdetű szúrákat szokta volt recitálni. Az első versben említett
tornyok alatt a hatalmas és fényesen ragyogó csillagokat kell érteni. Ibn ¤arsr
változata szerint viszont a Nap és a Hold fázisaira kell gondolni.[1] /2-3.v./ Ab»
Hurayra-tól maradt ránk:
Így szólt a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „A megígért nap
a Feltámadás Napja. A tanúsító a pénteki nap. A Nap nem kelt, és nem
nyugodott le még jobb napon, mint a péntek. Abban is van egy óra, melyben ha
az igazhívő muzulmán kér valamit Allahtól, akkor Ő azt neki megadja. S ha
Hozzá fordul akkor segítségért a Gonosz ellen, akkor megsegíti őt. A tanúsított
nap pedig: zArafat
napja.” /4.v./ Legyenek átkozottak! Ez híradás egy hitetlen népről, akik
megkörnyékezték a hatalmas és Magasztos Allahban hívőket. Győzködték őket,
és azt akarták elérni, hogy mondjanak le vallásukról. Miután ezt megtagadták,
egy nagy árkot ástak nekik, ebben tüzet gyújtottak, és tüzelőt hordtak
oda. Ezután újra megpróbálták rákényszeríteni a hívőket a vallásukról
való lemondásra. Az újbóli nemleges válaszra bedobálták őket a tűzbe.
Ezért mondta a Magasztos Allah: /4-7.v./ /8.v./ Semmi más "bűnük" nem volt, mint a hitük a
hatalmas és Magasztos Allahban. Abban, aki a hozzámenekülőt megvédi a bántalmazástól.
Magasztalt minden kijelentésében, cselekedetében, törvénykezésében és
elrendelésében. Még akkor is, ha híveire azt szabta ki, hogy a hitetlenek
kezébe essenek. Ő a Hatalmas és Áldott. Gyakran rejtve marad az ok sok ember
számára. „Akié az Egek és a Föld királysága.” A
legtökéletesebb leírása annak, hogy Ő a birtokosa, uralója mindennek, ami
az Egekben és a Földön található, s mindannak is, ami közöttünk van. „S Allah mindenre tanú.”
Nem marad Előtte rejtve
semmi, sem az Egekben, sem a Földön. Mindenről tud. A titkok nem jelentenek
titkot Neki. A Korán - magyarázók sokat vitáztak e történet eredetéről.
Kikről is van itt szó? Sokak állítása szerint a 4.
versben szereplő árok emberei a zsidó, vagy judaizált arab törzsek. Három
árok volt: egy Irakban, egy Szíriában, egy pedig Jemenben. Ezt Ibn Abs Aatim jegyezte fel. Imam A›mad
őrizte meg, µuhayb-ra
hivatkozva: „Így szólt a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Az
előttetek élteknek volt egy királya, ennek a királynak volt egy varázslója.
Midőn a varázsló érezte, hogy öregszik, azt mondta a királynak: - Már megöregedtem, és elérkezett
az időm. Küldj hozzám egy ifjút, akit megtaníthatok a mesterségemre! Ezt
meg is tette a király. A király és a mágus környezetében élt egy aszkéta
is. Egy alkalommal a varázslónál tanuló ifjú elment ehhez az aszkétához,
s meghallgatta beszédét. Nagyon tetszett neki az a mód, ahogyan az aszkéta
beszélt, s az is, amit beszélt. Ám mikor ezután elment a varázslóhoz, az
először megverte, majd megkérdezte tőle, hogy mi tartotta fel. És midőn
elment a családjához, azok is megverték, majd megkérdezték tőle, hogy mi
az, ami feltartotta. A fiatalember ezt elpanaszolta az aszkétának, aki a következő
tanácsot adta neki: „Ha a varázsló meg akar verni, mondd neki azt, hogy a
családod tartott fel. Ha viszont a családod akar megverni, akkor mondd nekik,
hogy a varázsló tartott fel.” Ám egy napon egy hatalmas és förtelmes állattal
találkozott, mely elállta az emberek útját úgy, hogy nem tudtak továbbmenni.
Így szólt magában: „A mai napon megtudom, hogy az aszkéta vagy a varázsló
ügye kedvesebb-e neked Istenem.” Ezután felvett egy követ, és megölte az
állatot úgy, hogy azt mondta közben: „Ó, Istenem! Ha az aszkéta ügye
kedvesebb Neked, mint a varázslóé, akkor öld meg.” Ezután az állat kimúlt,
úgyhogy az emberek tovább tudtak menni. Elmesélte az aszkétának, mi történt
vele. Az aszkéta így szólt: „Te jobb és tökéletesebb vagy nálam, és
majd megpróbáltatásokat kell kiállnod.
De ha a megpróbáltatások ideje eljő, ne mutass rám, ne hivatkozz rám!”
Ezután a fiatalember vakon születetteket és leprásokat gyógyított, de segített
a többi betegen is. Ezidőben volt a királynak egy
beszélgetőtársa, aki megvakult. Ez az ember hallotta az ifjú hírét, és
elment hozzá sok ajándékkal. Kérte, gyógyítsa meg. - Én nem gyógyítok senkit,
hanem a Magasztos Allah gyógyít. Ha hiszel Benne, akkor fohászkodok érted Őnála,
és akkor Ő meg fog gyógyítani. Hitt, Allahhoz fohászkodott, és Ő meggyógyította. A történtek után ugyanúgy
elment a királyhoz, mint azelőtt szokott. A király rögtön megkérdezte: -
Ki adta vissza a látásodat? - Az Uram. - Én? - kérdezte a király. - Nem. Az én Uram és a te Urad,
Allah. - Neked más urad is van, mint én?
- kérdezte a király. - Igen, mindkettőnk ura, Allah. Ezután a király dühében súlyosan
megbüntette, míg rá nem mutatott, /be nem árulta/ a fiatalembert. A király
az ifjúért küldött. - Fiacskám, elért hozzám is
varázslatod híre, s az, hogy vakokat, leprásokat és más betegeket gyógyítasz. - Én nem gyógyítok senkit,
hanem Allah gyógyít - válaszolta. - Én? - kérdezte a király. - Nem. - Neked van más urad is rajtam kívül? - Az én Uram és a te Urad,
Allah. Ezután a király az ifjút is súlyosan
megbüntette, egészen addig, míg az aszkétára nem vallott. A király elé
hozták az aszkétát. A király felszólította, hogy mondjon le vallásáról.
De az aszkéta ezt megtagadta. Ezután fűrésszel levágták a fejét. Ugyanez
történt a király volt beszélgetőtársával is, akit az ifjú gyógyított
meg. Majd a király a fiatalembert is felszólította, hogy mondjon le a vallásáról,
de ő is megtagadta ezt. Néhány emberével elküldte egy hegyhez. Előtte
viszont azt mondta az embereinek: ha eléritek a hegy csúcsát, kérdezzétek
meg, hogy lemond-e a vallásáról. Ha igen, rendben van. Ha viszont nem, dobjátok
le. Ahogyan haladtak a csúcs felé, az ifjú így fohászkodott: „Istenem
ments meg ezektől, ahogy Te akarod!” Ekkor megremegett alattuk a hegy, és
mindnyájan lezuhantak. Sok keresés és tapogatózás után az ifjú elért a
királyhoz. - Mit csináltak, mi lett a társaiddal?
- kérdezte a király. - Allah megmentett tőlük - válaszolta. Újra elküldte a király egy
tengerhez azzal a paranccsal, hogyha már messze beérnek a nyílt vízre, kérdezzék
meg, lemond-e a vallásáról. Ha igen, rendben van. Ha viszont ezt megtagadja,
akkor a vízbe kell fojtani. Az ifjú megint így fohászkodott: Istenem ments
meg ezektől, ahogy Te akarod! Kísérői mind a vízbe fulladtak. Az ifjú újra
elment a királyhoz, aki ugyanazzal a kérdéssel fordult hozzá: Mi lett a kísérőiddel? - A magasságos Allah megmentett
tőlük. Majd így szólt a királyhoz:
„Te nem vagy képes megölni engem, míg azt nem teszed, amit megparancsolok
neked. Ha azt nem teszed meg, nem tudsz megölni.” - Mi lenne az? - kérdezte a király. - Összegyűjtöd az embereket
egy domboldalon, majd egy fatörzsre feszítesz engem. Fogsz egy nyilat a
tegezemből, majd így szólsz: Allah nevében, ki a fiatal férfi Ura. Ha ezt
teszed, akkor megölsz engem. A király így cselekedett. Nyílvesszőt tett az
íjára és így szólt: Allah nevében, ki a fiatal férfi Ura. A nyílvessző
az ifjú halántékába fúródott, az ifjú a kezét a halántékára tette,
majd meghalt. Allahra mondjuk, amitől intettél,
ugyanaz szállt le reád is - mondták a királynak. A jelenlévő emberek mind hitet
tettek az ifjú vallása mellett. Erre a király megparancsolta: ássanak árkot
és gyújtsanak benne tüzet! Aki lemond az új vallásáról, az megmenekül,
aki pedig nem, az a tűz martaléka lesz. Ekkor arra jött egy asszony a gyerekével,
akit szoptatott. Az asszony ügyelt, nehogy beleessen a tűzbe. Erre megszólalt
a gyerek: „Viseld türelemmel anyám, mert bizony te az igaz úton jársz.”
Ugyanígy jegyezte le Muslim
imam is, továbbá an-Nasa’s, Imam at-Tirmids
pedig elfogadható hagyománynak nevezte. Többek szerint ez a király egy
bizonyos D» Nuwas
volt, az ország pedig, ahol a történet lejátszódott, Na™ran,
melynek népe kereszténnyé lett, a királyuk pedig a zsidó vallást követte
néhány hívével együtt Jemenben. A népét pedig, aki kereszténnyé lett,
elégettette az árokban. Egyetlen reggel húszezret öletett meg. Csupán egy férfi
kerülte el a mészárlást, Daws d» Tazlaban.
Üldözőbe vették, de nem tudták elfogni. Ezután ez a férfi elment a bizánci
császárhoz, s levelet írt a Négusnak, Etiópia keresztény királyának is.
Keresztény seregek érkeztek - Etiópiából - és kiűzték a zsidókat Jemenből.
A királyuk 70 évig maradt uralkodójuk, ezután a Kisra,
perzsa királytól segítséget kérő Sayf
bin ds Yazn került
hatalomra. „Bizony, akik próbára tették a hívő férfiakat és nőket.” Elégették
őket. „De aztán nem mutattak megbánást.”
Nem hagyták abba a korábbi cselekedeteiket. „Nekik a Pokol büntetése jár, a Pokol tüzének büntetése.” A
jutalom és a büntetés ugyanolyan fajtájú, mint az a cselekedet, amiért
azok járnak. Erről Al-Aasan
al-BaLrs azt mondta: „Nézzétek
az Ő kegyességét és irgalmasságát. Megölték a hívőket, és Ő a megbánásra
és a bűnbánatra hívja őket.” 11/ De
azok, akik hisznek és jótetteket cselekszenek, azoknak kertek jutnak, melyek
alatt patakok folynak. Ez lesz a nagy gyozelem. 12/ Urad
szigorúsága bizony nagyon kemény. 13/ O
az, aki a teremtést végrehajtotta, s majdan meg is ismétli. 14/ O
a Megbocsátó és a Szeretetteljes. 15/ A
Trónus Ura, a Dicsoséges. 16/ O
az, aki azt teszi, amit akar. 17/ Elért-e
hozzád a seregek története? 18/ A
Fáraóé és Tam»d-é. 19/ De
nem! Azok, kik hitetlenek, azok a hazugságban maradnak. 20/ Allah
bizony hátulról veszi körül oket. 21/ Igen!
Magasztos Korán ez! 22/ Jól
orzött Táblában. /11.v./ Patakok folynak, szemben a tűzzel, amit az ellenségeinek készített.
Ezért mondta: „Ez lesz a nagy győzelem.” /12.v./ Szigora s bosszúja azokkal szemben, akik meghazudtolták a küldötteket,
és szembeszegültek az Ő parancsával, nagyon kemény lesz. Mivel Allah a
biztos erő birtokosa, s amit akar, az meg is lesz egy szempillantás alatt vagy
még hamarabb. /13.v./ Ereje, hatalma
és képessége megvan ahhoz, hogy elkezdje a teremtést. Ahogy el is kezdte.
Majd megismételje, ugyanúgy, ahogy elkezdte, mindenféle segítő és akadályozó
nélkül. /14.v./ Megbocsátja a bűnt annak, aki Neki bánja azt meg, s alázattal
fordul feléje, bármilyen volt is a bűne. /15.v./ A Trónus Gazdája, az Emelkedett, a Hatalmas, a minden
teremtmény fölött lévő. Az arab ma™sd
szónak kétféle olvasata lehetséges itt: az egyik, ahogy a szövegben is
szerepel ma™sdu
alanyesetben. Ebben az esetben ez a jelző az Úrra vonatkozik, a másik lehetőség
ma™sdi
birtokos esetben. Ekkor a Trónusra vonatkozik. Mindkét értelmezés valós és
igaz. /16.v./ Bármit is akar, megteheti, és meg is teszi. Hiszen nincs
senki, aki a döntését megkérdőjelezhetné, vagy a cselekedetei felől kérdezhetne.
Hatalmassága, Magasztossága, bölcsessége és igazságossága a magyarázat
erre. Ab» Bakr-t
kérdezték a halálos betegségében: „Látott-e téged orvos?” Azt
felelte: „Igen!”„És mit mondott?” Azt felelte: „Ő az, aki azt teszi,
amit akar.” /17-18.v./ Tudomásod van-e arról, milyen csapással büntette őket
Allah? Szigorú bosszúval sújtotta őket, mit nem háríthat el róluk senki
sem. Ez mintegy kiegészítése, magyarázata a 12. versnek. /19.v./ Ezek kétségekben, bizonytalanságban, ellenségeskedésben,
és hitetlenségben lesznek. /20.v./ Ő felettük áll, mindent tehet velük, legyőzi őket. Ezt
ők nem kerülhetik el. /21.v./ Nagy és bőséges. /22.v./
Magasztos helyen van, ahol senki nem tud belőle kivenni vagy hozzátenni. [1]
Megjegyzés: Szerintünk Ibn
Katsr (Allah legyen kegyes hozzá) magyarázata
közelebb van a helyes értelmezéshez, mint Ibn
¤arsr-é. Mert sok olyan rendszer van még a
naprendszeren kívül, amikről csak Allah tud. Ugyanis a tornyok alatt a
rendszerek értendők.
-A Szerző- |
|