A kitárás /94./

Aš-Šar› c. szúra, mekkai

Verseinek száma: 8

Ad-¦uha c. szúra után nyilatkoztatott ki

A könyörületes és irgalmas Allah nevében

1/      Vajon nem tártuk-e ki kebled?

2/      És nem vettük-e le rólad a terhed?

3/      Mely hátadat béklyózta meg.

4/      És felemeltük híred.

5/      Bizony a bajjal jön a jó.

6/      Bizony a bajjal jön a jó.

7/      S ha befejezted, utána újra tovább fáradozz.

8/      És csak Urad után vágyódj!

/1.v./ Azaz kitártuk kebled, megtisztítottuk és megvilágosítottuk azt, majd pedig tágassá, könnyen befogadóvá tettük. Ezt támasztja alá a következő is: „Akit Allah az igaz útra akar vezetni, annak a keblét kitárja az iszlám számára…” [VI:125.] Továbbá ahogyan Allah kitárta kebled, ugyanúgy az Ő törvényeit is széleskörűvé, sokrétűvé és tágassá tette, ugyanakkor nagylelkűvé is és könnyen érthetővé. Nincs abban semmi teher, kényszer, nyomás vagy szűkösség.

/2.v./ Az értelmét egy másik helyen (a Koránban) magyarázza meg a legtökéletesebb módon: „Hogy így Allah megbocsásson neked, hogy megbocsássa neked az elmúlt és a leendő bűneidet…” [XLVIII:2.]

/3.v./ Elviselése súlyos teherként nehezedett rád.

/4.v./ A te neved - Mu›ammad - együtt említtettik Allah nevével ezentúl: Ašhadu an la ilaha illa-llah, wa ašhadu anna mu›ammadan ras»lu-llahi, vagyis a šahada-ban /tanúságtételben/ Allah és az ő Prófétájának neve együtt említődik.

/5-6.v./ A Magasztos Allah híradással szolgál arról, hogy a bajt, a nehéz pillanatokat mindig a megkönnyebbülés, a jobb pillanatok követik. Ab» Aatim jegyezte föl zLid bin Šuray›-ra hivatkozva, hogy meghallotta Anas-t azt mondani: „Ült a Próféta, és volt mellette egy kő. S akkor azt mondta: „Ha megjön a rossz (a baj), és bemegy ebbe a kőbe, akkor utána megjön a jó, és bemegy, hogy kiűzze a bajt onnan.” Akkor nyilatkoztatott ki: /5-6. v./

A 6. versben ezt meg is erősíti.

/7-8.v./ Ha elvégezted a világi dolgaidat, a mindennapi elfoglaltságoddal végeztél, akkor azok után fordulj az istentisztelet, az Allah iránti kötelességeid felé /zibada/. Tedd ezt nagy buzgalommal, teljesen arra figyelve, minden gondolatod csak ezt a célt szolgálja. Fordulj őszinte alázattal és tisztelettel a te Uradhoz. Tiszta szándékkal és őszinte vágyakozással. Ebbe a gondolatkörbe sorolható az a hiteles hagyomány is, mely így szól: „Nincs ima az étel jelenlétében, sem akkor, amikor vécére kell menni.” Továbbá: „Ha már elhangzott az esti imára való felszólítás, s ezzel egy időben érkezik a vacsora is, akkor kezdjétek a vacsorával.”